7. fejezet

Caroline mereven állt Klaus előtt. Ő maga mozdulni sem tudott, ellenben a belsőjének egésze remegő táncba kezdett. A lány pedig, meglepődött, hogy milyen intenzíven hat rá a mögötte álló férfi. Klaus lassan végighúzta az ujjait a szőkeség combjain, és érezte, ahogy vendége beleremeg.

– Tudod, mennyi mindent mutathatok neked, ha egy kicsit elengeded magad, és élvezed.

Caroline teste egészében remegett, minden izma megfeszült, hiszen rettenetesen vágyott a férfi közelségére.

– A vágy úgyis erősebb, mint a lehetséges következményektől való félelem. Nem igaz kedvesem? Mindig is vágytál arra, hogy kibúj a jó kislányos köntösből, és szabadon tehesd azt, amit éppen szeretnél. Én ezt kínálom neked. Nem kell viselkedned, visszafognod magad, csak élvezned a történteket, és hagynod, hogy mindezt megadjam neked.

Caroline magának sem vallotta volna be, de roppant vonzónak találta az imént elhangzottakat, hiszen elege volt már abból, hogy mindenki, mindenben rá számított, hogy neki kellett mindent észben tartania. Tisztában volt vele, hogy ez mind nagyon veszélyes, hisz ha belenézett azokba a gyönyörű smaragd szemekbe, valami zsigeri kegyetlenséget látott megcsillanni bennük, de most ez egyáltalán nem érdekelte, csak el akart merülni a vámpír csókjainak tengerében, mely most a nyakánál kezdett vad áradásba, és megtántoríthatatlanul kezdték csapkodni a homokos partot, mialatt a lány maga is kezdett tengerként szétfolyni Klaus kezei között. Alig sikerült összeszedni egy kis hangot, hogy meg tudjon szólalni, és mikor végre sikerült, olyan vékonynak és távolinak hangzott, mintha nem is ő kezdett volna beszélni.

– Át fogsz verni igaz? – kérdezte bizonytalanul.

– Lehetséges. – húzta kaján mosolyra száját a szőkeség nyakában, majd hozzátette:

– Te se lehetsz mindig, mindenre felkészülve, az életet nem lehet pontosan megtervezett napi rend szerint élni! Légy merész, és élvezd a kiszámíthatatlan dolgokat kedves!

Talán ez a mondat volt a végső csapás, ami rábírta a lányt a maradásra. Mélyen, a szíve legmélyén csapódtak vissza ezek a szavak, mert számtalanszor hallotta már otthon, a társaitól, hogy túl unalmas, és merészebbnek kell lennie, ahelyett, hogy igyekszik mindent megrendezni. Ez egyszer úgy döntött, hogy nem foglalkozik a következményekkel, még akkor sem, ha nem tud semmit a vendéglátójáról. Most, rá nem jellemző módon, csak a pillanatnak akart élni, egy veszélyes idegen mellett, aki olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy röpke egy nap után, elfelejtette aggályait, és teljesen ellazult mellette. Valami furcsa, ösztönös módon, maga sem tudta, hogy honnan, de érezte, hogy neki nem kell félnie ettől, az egyébként minden bizonnyal halálos idegentől. Furán nyugodtnak érezte magát, mintha valaki távolból érkező hangját hallaná, ami folyamatosan bíztatja őt, hogy nem lesz semmi baj.

– Rendben, azt hiszem, maradhatok még egy kicsit! – felelte a lány bizonytalanul.

– Pompás, pompás kicsi angyalkám! Most lazulj el, mert azt hiszem, nagyon megéheztem a finom bársonyos bőrödre!

Caroline nem mozdult, nem mintha tudott, vagy akart volna, egyszerűen nem érdekelte semmi, csak a férfi közelsége.

Klaus ekkor felkapta a szőkeséget, és vámpírsebességgel fektette le a megterített asztalra, miközben nem szakította meg szenvedélyes csókjukat. Aki csak most eszmélt rá, hol is van, és meglepetten kezdett hebegésbe:

– Mit csinálsz, itt kint akarsz…

– Miért ne? Mindig kell egy kis izgalom kedveském! Azon kívül egy úriember asztalnál étkezik!

– Mi van, ha meglátnak minket? – próbált még mindig tiltakozni, bár ez igen nehezére esett, Klaus leheletével az arcában.

– Nem kell aggódnod, az egyetlen alkalmazottam Paul, aki most Katerinát pátyolgatja. Kérlek, csak add át magad az élvezetnek szépségem.

Most végre mindketten felvették a másikjuk ütemét, és együtt, önfeledten élvezték, az őket emésztő tüzét. Klaus erős karjai között úgy vergődött Caroline mint kifogott hal a halász hálójában, egészen addig, míg a vágyai csúcsára ért. Úgy érezte magán kívül van, és mintha kivált volna saját testéből. Ezzel egy időben furcsa, középkori képek kúsztak az elméjébe, magát látta, amint egy kis vityillóban mosogat, főz, és ruhát mos a patakban. Az összes felvillanó kép pusztán pár másodpercig tartott, de amíg ott voltak, oly élethűnek tűntek, mintha emlékek lettek volna egy előző életéből. Amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is. Mire teste elernyedt, már sehol sem voltak, a lány alig emlékezett rájuk, pusztán egy érzés maradt meg benne, hogy nagyon akar valamit, de azt nem kaphatja meg.

Nem tudta megmagyarázni, csak ott maradt mélyen benne, amitől kicsit szomorú lett, és meredten kezdte fixírozni az asztal sarkát, miközben ez az érzés kavargott egész belsőjében.

Klaus egy pillanatra meg is ijedt, hogy talán csinált valamit, és az ő hibája a lány szomorú bánatos tekintete. Egy idő után szóvá is tette:

– Mi baj van? Talán fájt? – kérdezte rekedt hangon.

– Oh, nem, csak elgondolkoztam. Mond, nem kéne leállítanod szegény Katherie-t? – kérdezte, hogy terelje a szót.

Ez a baj talán? Sajnálod a kis cafkát? Hidd el, rosszabb is kijárna neki. De ha attól jobban érzed, magad leállítom, de el nem engedem. – azzal egy pillanat alatt eltűnt, egyedül hagyva Caroline-t, zavaros gondolataival.

Gondolataiba merülve felállt, hogy sétáljon egyet a kerti kistó körül, ám amikor belenézett a vízbe, nem a saját tükörképe köszönt vissza rá, hanem azé a lányé, akit az előbb látott. Visszatért minden felvillanó kép,  sőt még több is. A legfélelmetesebb az volt, hogy mennyire hasonlítottak. Caroline épp arra gondolt, – miközben a víztükörre nézett, – hogy akár ő is lehetne, ha kendővel felkötné a haját, és koszos rongyokba öltözne. Annyira hasonlítottak, mint az ikrek. De vajon ki ez a lány, mit akar, és miért mutat képeket az életéből. Talán a képek összefüggnek, vagy egyszerűen csak segítségre szorul? Nem tudni, de abban biztos volt a szőkeség, hogy ebben a természetfelettiekkel teli világban, minden furcsa dolog jelent valamit. Ez talán azt is jelenti, hogy az ő csekély személye is fontos a nagy egészben, jelentést hordoz, hogy van egy feladata, amit meg kell tennie, de, hogy mi az, még nem tudta.